Miért nincs szivarnyomkövető alkalmazás az iPhone App Store-ban?
Néhány létezik, de sokkal kevesebb, mint amennyit a kereslet indokolna, mert egyetlen App Store-szabály, az 1.4.3-as irányelv, blokkolja a dohányfogyasztást ösztönző alkalmazásokat. A jóváhagyási folyamat azt vizsgálja, hogy egy app mire szolgál, nem csak azt, mi jelenik meg a képernyőn, így egy egyszerű nyomkövető eszköz is – amelyet olyanoknak szántak, akik már dohányoznak – önmagában, koncepció szintjén promóciósnak tűnhet.
Mit korlátoz valójában az Apple 1.4.3-as irányelve?
Az App Store Review Guidelines „Physical Harm” (fizikai ártalom) szakaszában található, az illegális drogokra és a mértéktelen alkoholfogyasztásra vonatkozó szabályok mellett. A lényege: a dohánytermékek fogyasztását ösztönző alkalmazások nem engedélyezettek az áruházban, és a dohányvásárlást megkönnyítő alkalmazások sem, néhány szűk, engedélyhez kötött kivétel kivételével. Nincs külön kivétel a szivarokra a cigarettákkal vagy e-cigarettákkal szemben: az irányelv szempontjából a dohány dohány, függetlenül attól, hogyan fogyasztják, vagy mennyire szűk a célközönség.
Ez az egyetlen mondat rengeteget elbír. Nem szükséges, hogy egy alkalmazás bármit eladjon, glamorizáljon, vagy kiskorúakat célozzon meg ahhoz, hogy megjelöljék. Csak az szükséges, hogy az app célja – a bíráló olvasata szerint – a termék elfogyasztása körül épüljön fel.
Miért kezelik ugyanúgy az egyszerű nyomkövető eszközt, mint egy promóciós alkalmazást?
Mert az irányelvet koncepció szintjén ítélik meg, nem szövegszintjén. Egy napló arról, mit szívtál el, egy humidor-nyilvántartás, egy kívánságlista a következő kipróbálandó szivarokról: ezek semmit nem glamorizálnak, semmit nem adnak el, és mindegyiket olyasvalakinek írták, aki már dohányzik, nem olyasvalakinek, aki azon gondolkodik, hogy elkezdje. De az alkalmazás teljes alapkoncepciója még mindig ez: „szivarok, és minél többször, minél jobban.” Egy bíráló számára, aki egy ellenőrzőlistát követ, ez a koncepció elég közel van az „ösztönzi a fogyasztást” kategóriához ahhoz, hogy ugyanazon a teszten essen el, mint egy promóciós alkalmazás.
Ez az a rész, amely a legtöbb embert felkészületlenül éri. Az ösztönös reakció az, hogy egy elutasítás azt jelenti, valamit a szövegben finomítani kell: elhagyni egy szót, hozzáadni egy figyelmeztetést, átírni egy képernyőképet. Néha ez működik. Amikor a kifogás a teljes koncepcióra irányul, nem működik.
Mi az a „koncepció szintű” elutasítás, és miért nem lehet kiírni magad belőle?
Egy szövegezési elutasítás egy konkrét sorra mutat: egy állításra, egy képre, egy hiányzó közlésre. Javítsd ki a sort, küldd be újra, lépj tovább. Egy koncepció szintű elutasítás az alkalmazásra magára mutat: arra, hogy mire létezik. Ugyanannak a koncepciónak semennyi átfogalmazása nem változtatja meg, mi az a koncepció.
Ezt saját tapasztalatból tanultuk meg egy natív iOS szivarnapló fejlesztése során. Több beküldés során minden alkalommal átfogalmaztuk a leírást, mindig pontosan, mindig egy magánjellegű nyilvántartást leírva olyanok számára, akik már dohányoznak, semmi olyat, amely új fogyasztókat célozna. Az elutasítás minden alkalommal ugyanazon a szinten maradt, mert a felülvizsgálat alatt álló objektum nem a bekezdés volt, hanem az alkalmazás: valami, amelynek teljes létjogosultsága a szivarok nyomkövetése volt. Az, hogy hogyan írták le, nem változtatott azon, mi is volt valójában. Ez a koncepció szintű döntés gyakorlati jellemzője: az a javítás, amely valóban működne, nem áll egy fejlesztő rendelkezésére, mert nem szövegezési javítás.
Ez azt jelenti, hogy soha semmilyen dohányhoz kapcsolódó alkalmazást nem hagynak jóvá?
Nem teljesen. A minta, amit láttunk – és ez összecseng az irányelv megfogalmazásával – az, hogy a fogyasztás csökkentésére vagy elhagyására épülő alkalmazásoknak van útjuk, míg az élvezetre vagy szervezésre épülőknek nincs. Egy „Physical Harm” szakasz alatti szabály – nem meglepő módon – kényelmesebben viszonyul egy olyan alkalmazáshoz, amelynek célja kevesebb ártalom. Egy szenvedélyeseknek szánt eszköz épp az ellenkező alapállásból indul, bármilyen körültekintően fogalmazzák meg, ez az oka annak, hogy a szivarnyomkövető alkalmazások általános elérhetősége az áruházban vékony marad, nem hiányzik teljesen.
Miért végzik ezek az eszközök gyakran weboldalként, alkalmazás helyett?
Mert egy weboldalt nem az App Store-on keresztül terjesztenek, így az 1.4.3-as irányelvnek nincs mire alkalmazkodnia. Egy Safariban megnyitott, a kezdőképernyőhöz hozzáadott lap telepíthető webalkalmazássá válik, amely úgy viselkedik a telefonon, mint egy alkalmazás: saját ikonja van, teljes képernyőn működik, és offline is elérhető azoknak a részeknek, amelyeket gyorsítótárba tesz – mindezt anélkül, hogy áthaladna az Apple felülvizsgálati folyamatán. Ez nem egy legitimnek álcázott kerülőút; ez egy másik, ugyanolyan bevett terjesztési csatorna, amely egyszerűen kívül esik azon az egyetlen kapun, amelyet ez a konkrét szabály irányít.
Ez az oka annak, hogy a Paradigm, a nyomkövető eszköz, amely e blog mögött áll, telepíthető webalkalmazásként jelenik meg, nem natív letöltésként: egy fénykép a szivart egy 11 519 tételes katalógushoz azonosítja, az eszközön, és a nyilvántartás (humidor, napló, kívánságlista) a böngészőben él, nem az App Review mögött. Ahhoz, hogy megtudd, mire van szükség egy nyomkövető eszköztől, függetlenül attól, hogy melyik oldalán áll ennek a határnak, nézd meg, mit keress egy szivarnaplóban vagy humidor-nyomkövető alkalmazásban; azoknak, akik inkább az egyszerűbb alternatívát választják, a táblázat versus alkalmazás a szivarok nyomkövetéséhez cikk mutatja meg, mennyi erőfeszítést igényel valójában mindkét megoldás.
Ez csak iPhone-os probléma?
A konkrét szabály az Apple-é, de az alapul szolgáló feszültség nem csak az iOS-re jellemző. A Google Play Store hasonló korlátozást tartalmaz a dohányhoz kapcsolódó alkalmazásokra, másképp megfogalmazva, és a gyakorlatban saját következetlenségeivel érvényesítve, de az alapvető húzóerő ugyanaz: egy áruház, amely tartalompolitikát határoz meg minden rajta keresztül terjesztett dologra, gyanakvóbban fog viszonyulni egy szabályozott termék köré épült alkalmazáshoz, mint egy böngésző soha. Egy webalkalmazás mindebből semmivel nem tartozik felelősséggel, ami strukturális, nem marketing jellegű oka annak, hogy ez a kategória továbbra is inkább weboldalként jelenik meg, mint áruházi listázásként. Ha mérlegeled a lehetőségeket, a szivarnyomkövető alkalmazások összehasonlítása bemutatja, mire számíthatsz mindegyik formátumtól.
| Natív App Store alkalmazás | Telepíthető webalkalmazás | |
|---|---|---|
| Az 1.4.3-as irányelv hatálya alá esik | Igen | Nem |
| Jóváhagyás szükséges kiadás előtt | Igen, minden beküldésnél | Nem |
| Frissítés sebessége | Felülvizsgálati sor minden alkalommal | Azonnali |
| Funkcionális kör egy dohányhoz kapcsolódó eszköz esetén | Csak arra korlátozódik, ami átmegy a felülvizsgálaton | Az áruház politikája nem korlátozza |
| Telepíthető a kezdőképernyőre | Igen | Igen, a böngészőn keresztül |
Röviden
- Az Apple 1.4.3-as irányelve korlátozza a dohányfogyasztást ösztönző alkalmazásokat, a „Physical Harm” szakasz alatt, a drogokra és alkoholra vonatkozó szabályok mellett.
- A felülvizsgálat azt nézi, hogy mi az alkalmazás koncepciója, nem csak a szövegezését: egy egyszerű nyomkövető eszköz ugyanazon okból eshet el, mint egy promóciós alkalmazás.
- Egy koncepció szintű elutasítást nem lehet átfogalmazással kijavítani, mert a kifogás nem egy konkrét szövegsorra irányul.
- A fogyasztás csökkentésére épülő alkalmazásoknak van útja; az élvezetre vagy szervezésre épülőknek általában nincs.
- Egy webalkalmazást nem az App Store-on keresztül terjesztenek, így ennek a konkrét szabálynak nincs mire alkalmazkodnia, ezért több szivarnyomkövető eszköz weboldalként létezik, nem áruházi listázásként.