Mi az a szivar retrohalása, és miért veszik rá a fáradságot a tapasztalt szivarosok?
A retrohalás azt jelenti, hogy a beszívott szivarfüstöt az orron, nem pedig a szánk keresztül fújjuk ki. Amit az emberek ízként élnek meg, az valójában többnyire szaglás, és az orrüregben olyan receptorok találhatók, amelyekkel a nyelv nem rendelkezik, így egy retrohalás olyan aromás részleteket tár fel – borsot, fát, aszalt gyümölcsöt –, amelyeket a nyelv teljesen kihagy. Kezdd kis mennyiséggel, és fokozatosan növeld.
Mi történik valójában az orrodban, amikor ezt csinálod?
A nyelv valójában csak öt dolgot érzékel: édes, savas, sós, keserű és umami. Minden más, amit „íznek” hívnál – bors, cédrus, bőr, aszalt gyümölcs, kakaó – valójában illat, amelyet az orrüreg magasan elhelyezkedő szaglóreceptorai észlelnek, nem az ízlelőbimbók. Normál esetben ezek a receptorok csak akkor lépnek működésbe, amikor valamit megszagolsz, mielőtt az a szádba kerülne – ezt nevezik ortonazális szaglásnak. A retrohalás ugyanazokhoz a receptorokhoz juttatja el az aromát, csak az ellenkező irányból: a füst a szádban marad, kissé felmelegszik, felveszi az illékony vegyületeket, majd finoman felfelé, az orron át kifújod. Ez a visszirányú útvonal a retronazális szaglás, és nagyrészt ez az oka annak, hogy náthás fejjel az étel és az ital íze laposnak tűnik. A receptorok ugyanazok, csak a megközelítés iránya változik.
A szivarfüst rengeteg aromás vegyületet tartalmaz, amelyek egyáltalán nem, vagy csak alig regisztrálnak a nyelven. Ha kihagyod a retrohalást, valószínűleg csak a felét érzed annak, amit a füst valójában tartalmaz.
Miért veszik rá a fáradságot a tapasztalt szivarosok – mit tár fel, amit a puffogatás egyedül nem?
A szájon át történő húzás és kifújás a füst testességéről, súlyáról és gazdagságáról ad tájékoztatást, és nagyjából megbecsülhető belőle az erősség is. Ez valós jelzés, de nem különösebben pontos. Két szivar a nyelven hasonlóan testesnek tűnhet, miközben teljesen más füstöt ad, és ez a különbség jellemzően az aromában jelenik meg, nem a testességben. A retrohalás az, amitől szétválik a „közepesen testes, fekete borssal és cédrussal” a „közepesen testes, kakaóval és aszalt fügével” – olyan szivarok, amelyek majdnem azonosnak tűnnének, ha csak a szádon fújnád ki a füstöt. Nézd meg az erősség vs. testesség vs. íz című írást, hogy megértsd, miért három különálló tengelyről van szó, nem egy csúszkáról.
A retrohalás emellett a fő eszköz annak megítélésére is, hogy egy szivar valóban összetett, vagy csak erősnek hat. Egy valóban mély szivar a második harmadban valami újat mutat meg a retrohalás során, ami az elsőben még nem volt jelen. Egy egysíkú szivar ugyanazt a jegyet ismételi, akárhogy is erőlteted. Retrohalás nélkül mindkét szivar „jó, teljes füstként” hathat. Vele a különbség nyilvánvalóvá válik.
Hogyan csináld valójában – köhögés vagy az orrod égetése nélkül?
A szivarfüstnek soha nem szabad a tüdődbe kerülnie, a retrohalás során sem. A technika teljes egészében a szájon és az orrüregen belül marad.
- Húzd be a füstöt a szádba szokás szerint, és tartsd ott egy pillanatig, mielőtt lenyelnéd vagy egyenesen kifújnád.
- Csukd össze az ajkaidat majdnem teljesen, tartsd nyugton a torkodat, és finoman fújj ki egy kis részt a füstből az orrodon, úgy, mintha lassan levegőt engednél ki – ne erőltesd.
- A többit fújd ki a szádon a szokásos módon.
A leggyakoribb hiba, hogy túl sok füstöt használnak, vagy erővel fújják ki, mindkettő csak köhögést és égő érzést eredményez, amelynek semmi köze a szivar valódi ízéhez. Kezdd egy igazán kis mennyiséggel – kevesebbel, mint amennyi szükségesnek tűnik –, és csak akkor növeld, ha már tudod, milyen egy számodra kényelmes retrohalás. Néhány embernek soha nem is kell ennél sokkal több.
Retrohalás vagy kifújás a szájon: mit árul el valójában az egyik és a másik?
| Kifújás a szájon | Retrohalás az orron | |
|---|---|---|
| Mit észlel | Alapízek (édes, sós, keserű), valamint a füst testessége és szájérzete | Aromás összetettség: bors, fa, föld, aszalt gyümölcs, virágos és fűszeres jegyek |
| Mire jó | Gyors becslés az erősségről és arról, mennyire teltnek érződik a füst | A valódi ízbeli összetettség megítélése, és a testességben hasonlónak tűnő szivarok összehasonlítása |
| Hol vezethet félre | Két nagyon eltérő szivar a nyelven önmagában majdnem ugyanolyannak tűnhet | Ha túlzod, égő érzést kapsz, amely egyáltalán nem íz jegy |
Semelyik nem helyettesíti a másikat. Egy szivar teljes megítéléséhez mindkettőre szükség van.
Mikor kell retrohalni a füstözés során, és milyen gyakran?
Nem minden egyes slukk után, ez túlzás, és inkább kifárasztja a receptorokat, mint hogy többet tárna fel. Hasznosabb szokás retrohalni minden néhány slukk után, és szándékosan ellenőrizni minden harmad elején, ne csak a szivar végén. A szivarok jelentősen változnak, ahogy leégnek, és egy retrohalás, amit csak egyszer, az elején végzünk el, ennek a változásnak a nagy részét teljesen kihagyja. A Miért változnak a szivarok a három harmad során című írás részletesebben tárgyalja, mi áll valójában ennek a változásnak a hátterében.
A szaglóreceptorok is alkalmazkodnak az ismétlődő ingerhez, ugyanúgy, ahogy egy erős szag egy szobában néhány perc után már nem regisztrálódik. A folytonos, intervallumok nélküli retrohalás pontosan ezért dolgozik ellened: az utolsó harmadra kevesebbet fogsz érezni, nem többet.
A retrohalás erősebbé vagy durvábbá teszi a szivar ízét, mint amilyen valójában?
Nem eredendően, de rossz technikával annak érződhet. Bizonyos aromás vegyületek – a fekete bors a legnyilvánvalóbb – intenzívebben regisztrálnak az orron át, mint a szájon, így egy szivar, amely a kifúváskor csak enyhén borsosnak tűnt, a retrohalás során élesen fűszeresnek érződhet. Ez valós jelzés a szivarról, nem technikai hiba. Technikai hiba viszont a nyers, égő érzés, amely abból adódik, hogy túl sok füstöt túl erőteljesen fújunk ki az orron. Ha egy retrohalás rendszeresen inkább kellemetlen, mint informatív, a megoldás majdnem mindig kevesebb, finomabban kifújt füst, nem egy erősebb szivar vagy más technika.
Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, hogy valóban jobb ízlelő képességet fejlessz?
A retrohalás az, ahol a legjellegzetesebb jegyek jellemzően megjelennek. A Paradigm ízlelési naplója hat kategóriába rendezi a jegyeket – Kávé, Diós, Édes, Fa és Zöldség, Természetes, valamint Fűszer és Herba –, és különösen a Fűszer és Herba, illetve a Fa és Zöldség jegyeket sokkal könnyebb megnevezni retrohalás után, mint egyenes kifújásból, mivel ezeket ugyanazok az illékony aromás vegyületek hordozzák, amelyekről fentebb szó volt. Egy szivar, amelyről a szájon keresztül úgy tűnik, hogy semmi különös nincs benne, gyakran valódi mozgást mutat, ha megnézed az orron át is. A Hogyan kategorizálják a szivarok ízeit című írás bemutatja, mire is utal pontosan egy olyan kifejezés, mint a „baromfiudvar”.
Ez a szokás jól kombinálódik azzal, ha leírod a tapasztalataidat. A Hogyan szélesítsd a szivar-ízlelésed című írás bemutatja, miért egy állandó, következetesen használt szókincs az, ami idővel valóban fejleszti az ízlelést, és a retrohalás egyszerűen az a lépés, amely több leírandó dolgot ad. Ha kihagyod, a szivar felét sem naplózod.
Röviden összefoglalva
- A retrohalás a füstöt az orron, nem a szájon fújja ki, elérve olyan szaglóreceptorokat, amelyekkel a nyelv nem rendelkezik.
- Amit „íznek” érzünk, az valójában többnyire szaglás, amelyet retronazálisan észlelünk, amikor a füst már a szánkban van.
- Használj kis mennyiségű füstöt és finom nyomást, ne erős kifújást, hogy elkerüld a köhögést vagy az égő érzést.
- Csináld minden néhány slukkonál és minden harmad elején, ne minden egyes slukknál, mivel a receptorok túlzott használat esetén alkalmazkodnak.
- Néhány aromás jegy, különösen a bors, intenzívebbnek érződik az orron át, mint a szájon, és ez valós jelzés, nem hiba.