Updated 2026-08-30

Mi a helyes módja a szivar levágásának és meggyújtásának, hogy már a kezdetektől ne menjen félre?

Vágj a váll fölött, ott, ahol a fejrész (cap) lekerekedve ereszkedik le, és kevesebbet távolíts el, mint amennyit gondolnál – általában néhány milliméter is elég. Pörköld meg a lábát úgy, hogy a láng közelébe tartod anélkül, hogy hozzáérne, és addig forgatod, amíg a szél egyenletesen izzik, majd húzz rajta, mielőtt teljesen meggyulladna. A legtöbb égési és szívási probléma erre a két lépésre vezethető vissza.

Pontosan hol vágjak, és mennyit távolítsak el?

A fejrész a szivar tetején helyezkedik el, a válla pedig az a pont, ahol ez a lekerekedő fejrész átvált az egyenes hordóba. A vágást e pont fölött, a fejrész lapos részén kell elvégezni, nem lenn, magán a vállon. Ha túl alacsonyan vágsz, átvágod a borítólevelet ott, ahol az a legszorosabban van feltekerve, ami elindíthatja annak felfeslését szívás közben.

Kevesebbet vágj le, mint amennyi természetesnek tűnik. Néhány milliméter általában elég ahhoz, hogy szabaddá váljon a töltelék; mindig vághatsz még egy vékony szeletet, ha a szívás szűknek érződik, de a borítólevelet nem lehet visszatenni, ha egyszer levágtad. A nagyobb gyűrűméret elnéz egy kissé nagyobb vágást is; egy vékony szivar szinte azonnal megbünteti a nagyvonalú vágást laza, forró szívással.

Nézd meg a fejrészt vágás előtt. A legtöbb fejrész kerek, de van, amelyik hegyes (torpedó vagy belicoso forma), és ezeknél a vágást lejjebb, a szűkülő részen, a csúcson túl kell elhelyezni – különben teljesen levágod a fejrészt ahelyett, hogy kinyitnád.

Számít, hogy guillotine-t, lyukasztót vagy V-vágót használok?

Nem abban az értelemben, hogy az egyik helyes lenne. Minden eszköz máshogy nyitja meg a szivart, és megváltoztatja a szívás érzetét. A guillotine adja a legnagyobb, legkiegyenlítettebb nyílást. A lyukasztó egy kis kör alakú dugót távolít el, és a szívást egy szűkebb sugárba koncentrálja. A V-vágó egy ék alakú bemetszést készít a fejrészen, a füstöt a szájpadlás felé irányítva a nyelv helyett. Egyik sem javít ki egy rosszul összeállított szivart, és egyik sem számít „haladóbb” választásnak – ez ízlés kérdése, és gyűrűmérettől függően szivarról szivarra változhat. Az egyes eszközök működését, és hogy melyik méret melyikhez illik, a guillotine vs. lyukasztó vs. V-vágó cikkben találod.

Mit jelent valójában a „láb megpörkölése”, és miért nem gyújthatom meg egyszerűen?

A pörkölés az a lépés, amit a legtöbben kihagynak, pedig ez dönti el, hogy a szivar egyenletesen ég-e a következő órában. Tartsd a lábat közvetlenül a láng fölé, elég közel ahhoz, hogy felmelegítse a dohányt, de ne annyira közel, hogy a láng közvetlenül érintse a borítólevelet, és forgasd folyamatosan, lassan. A teljes kerületet melegíted fel, mielőtt bármelyik része ténylegesen lángra kapna.

Ha kihagyod ezt a lépést, és a lángot közvetlenül a lábhoz érinted, akkor amelyik oldalt éri először, az gyullad meg először. Ez az előny halmozódik: az egyik oldal gyorsabban ég a szivarozás hátralévő részében, az égésvonal átlósan fut, és megkapod azt a féloldalas, csónak alakú égésképet, amit a szivarozók az egész szivar alatt öngyújtóval próbálnak korrigálni. Az egyenletes pörkölés sokkal egyszerűbb, mint utólag kijavítani egy egyenetlen égést – a már elrontott égés javításai a gyakori szivarégési és szívási problémák cikkben olvashatók, de a pörkölés célja épp az, hogy sose legyen rájuk szükséged.

Milyen lángot érdemes valójában használnom?

Tiszta, szagtalan lángot: ideálisan bután gázt. Egy puha, egyszeres láng és egy torch láng egyaránt megfelel; a torch gyorsabb és kültéren jobban boldogul. Fontosabb, mint a láng típusa, hogy mi van benne. Az öngyújtóbenzin, illatosított gyertyák és paraffin alapú gyufák vegyi szagot hordoznak, amely átragad a borítólevélre pörkölés közben, és ezt érezni fogod az első néhány szippantásban, ha egyáltalán elég a szag. Ha gyufát használsz, hagyd, hogy a kénes hegy teljesen leégjen előbb.

Honnan tudom, hogy tényleg meggyulladt, nem csak egy ponton pörkölődött meg?

Vedd el a lángot, és nézd meg a lábat. Egy teljes, egyenletes narancsszín gyűrűt szeretnél látni a teljes szél mentén, nem egy fekete foltot középen, körülötte még sápadt, meg nem gyulladt dohánnyal. Ha a gyűrű egy része sötét, az a rész még nem kapott lángra, és érdemes további néhány másodpercig pörkölni, és egy-két óvatos szívást tenni, mielőtt késznek nyilvánítanád. Egy lágy fújás a láb fölött, arcodtól elfelé irányítva, ugyanezt mutatja meg: a teljes gyűrűnek egyenletesen kell visszaizzania.

Érdemes ezzel bajlódni, mert ez az egyetlen pillanat az egész szivarozás során, amikor teljes kontrollod van az égés felett. Ezután az égésvonal azt teszi, amit a dohány és a szívásod diktál; egy tiszta, egyenletes gyújtás adja meg az első harmadnak a legjobb esélyt arra, hogy megmutassa, minek is kellene ízlenie a keveréknek, ahelyett hogy az első perctől kezdve egy féloldalas égéssel küzdenél. Hogy mit is kellene megmutatnia ennek az első szakasznak, arról a miért változik a szivar a három harmad során cikk ír.

Milyen érzés legyen az első szívás?

Legyen benne némi ellenállás, de a levegőnek áramlania kell – mintha egy enyhén becsípett szalmaszálon keresztül szívnál, nem egy teljesen összenyomotton, de nem is olyan tágason, amin egy üveggolyót is ki lehetne fújni. Egy szinte teljesen elzárt érzésű szíváshoz elég lehet néhány további szippantás, amíg a parázs beáll, de egy tartósan levegőtlen szívás általában szorosan összecsomagolódott töltelékdugót jelent, amit semmilyen újragyújtás nem old meg. A szinte teljes ellenállás nélküli szívás pedig hajlamos forrón és gyorsan égni, és nem tartja meg az ízt úgy, ahogyan egy megfelelő ellenállású szívás.

Ne szívd le a füstöt tüdőre. A szivar füstjét a szájba szívod, majd kiengeded, nem a tüdőbe húzod. Ha a füstből többet szeretnél anélkül, hogy tüdőre szívnád, arra való a retrohalálás, de ez már külön képesség a helyes gyújtástól.

Mi van, ha elalszik, és újra kell gyújtanom?

Először kopogtasd le a laza hamut, majd az újragyújtást kezeld majdnem úgy, mint az elsőt: melegítsd fel újra a lábat, mielőtt közvetlenül hozzáérintenéd a lángot, ahelyett hogy egy hideg, hamus lábat egyszerűen a tűzbe nyomnál. Egy szivar, amely kialudt és néhány percig hűlt, az újragyújtáskor kissé másképp fog ízleni, az első pár szívásnál keserűbben, és ez normális, nem hibajel. Az újragyújtásnak társaságban megvan a maga csendes etikettje az időzítést és a helyszínt illetően, ezt a tapasztalt szivarozók gyakori etikettbeli hibái cikk tárgyalja.

Melyek a leggyakoribb hibák ebben a fázisban?

Ha a saját égéseid szivarról szivarra következetlenek, a leggyorsabb módja annak kideríteni, hogy rajtad múlik-e vagy a dohányon, ha feljegyzed, hogyan vágtad és gyújtottad meg mindegyiket, mellette azt is, mit gondoltál a szivarozásról. Egy tucatnyi bejegyzés mintázata olyan nyilvánvaló, ahogyan egyetlen szivar emléke sohasem lehet.

Röviden összefoglalva

• Vágj a váll fölött, a fejrész lapos részén, és kevesebbet vágj le, mint amennyi természetesnek tűnik.
• Pörköld meg a lábat úgy, hogy a láng közelében forgatod, nem benne, amíg a teljes szél át nem melegszik.
• Egy tiszta gyújtás teljes, egyenletes narancsszín gyűrűt mutat a láb körül, nem egyetlen megpörkölt foltot.
• Használj tiszta, szagtalan lángot; a folyékony tüzelőanyagú öngyújtók és illatosított gyufák elrontják az első pár szívást.
• Az újragyújtás ugyanúgy indul, mint az első gyújtás: melegítsd fel a lábat, mielőtt a láng hozzáérne.